Varázskuckó rejtekén VI - Árpika a rangidős

Ahogy korábbi bejegyzésemben is említettem kor szerint mutattam be a lurkókat. Most pedig elérkeztünk a legidősebb gyerkőchöz, Árpikához, ami egyben azt is jelenti, hogy most egy darabig szünetelnek a bölcsis bejegyzések (természetesen azért, hogy más babák, gyerkőcök és mindenféle képek is helyet kapjanak a blogon). Még nagyon régen, amikor először jártam a bölcsiben Árpika volt az első csöppség, akivel találkoztam. Egyből elbűvölt a gyönyörű szemeivel és volt benne még valami titokzatos csáberő, aminek nem bírtam ellenállni. Ez azóta is megvan benne és pont ezért imádom fényképezni. Akkor is, ha huncut, akkor is ha zavarban van vagy éppen álmos.

Varázskuckó rejtekén V- Kicsi Mia

Mia igazi nőci, már most is. Már az első pillanattól leste, figyelte és néha követelte, hogy fotózzam, ha pedig nem tettem megpróbálta saját kézbe venni az irányítást és a gépem fölött a hatalmat. Persze nem sikerült neki és annak ellenére, hogy rengeteget pózolt, sikerült elkapnom néhány pillanatát, amikor természetesen és őszintén játszott, mosolygott. Ahogy az idő telt pedig a kissé félénk leányzó már alig vette észre, hogy ott vagyok és követem azzal a fekete izével.

Varázskuckó rejtekén IV - Az ikrek: Viktor és Vince

Az ikreket véletlenül sem szerettem volna szétválasztani külön-külön bejegyzésekbe, főleg mert imádom a közös "összedugjuk fejünket és kitalálunk valami huncutságot" képeiket. Természetes kis életrevaló, falánk és bújós kisemberek. Bár sok bánatos, álmos kép készült róluk a két alkalommal, nagyon vidám és pajkos legények, szóval ezekről a pillanatokról is akad kép, de hiába szerintem a bánatos és nyűgös baba is édes és bájos, szóval szívesen örökítettem meg ezeket a pillanatokat is. 

Varázskuckó rejtekén vol. III. - Rebeka

Egy mosolygós, mindig vidám kis gombóc. Ő a második legkisebb a bölcsiben, de ennek ellenére neki van a legnagyobb étvágya. Utolsó alkalommal már mindenki elment aludni jóllakottan, Rebus még mindig falta a rizseshusit, az utolsó rizsszemig mindet megette, alig hittem a szememnek. Élvezet nézni, ahogy eszik, ráadásul már egyedül kanállal szépen, ügyesen.

Mivel a múltkori fotózáson rengeteg kép készült és nem sikerült mindegyiket feltöltenem a bejegyzésbe, most  kihasználom a lehetőséget, hogy pótoljam őket. Ráadásul még Anita néni kilétéről is lehull a lepel. :)

Varázskuckó második felvonás - Vilike, a kis buddha

Újra jártam a bölcsiben, ahogy azt már korábban ígértem. Sajnos pancsolásra nem került sor, sőt attól tartok, hogy ez a nyár nem igazán ad rá több lehetőséget, de képek készültek bőven. Ráadásul mivel tényleg sok kép készült és még az előző fotózásról is akadt néhány, amit nem tettem közzé, úgy döntöttem, hogy minden kis manóról külön-külön készítek egy bejegyzést összegyűjtve a legjobb képeiket.

Elsőként a Vilit szeretném bemutatni, a bölcsi legfiatalabb és legújabb lakóját. Egyszerűen kis buddhának neveztük el: nyugodt, csendes - persze, amikor ott voltam valamilyen oknál fogva ő volt, aki elsőként felkelt és hangoskodott ahelyett, hogy hagyta volna a többieket aludni - és szinte mindig török ülésben ül. A szemébe és a hosszú szempilláiba pedig elsőként beleszerettem. :)

Nyár van, nyár :)

Imádom a nyarat! A színeit és a meleget, a záporokat, a virágait, de leginkább a rengeteg gyümölcs és zöldség miatt. Szerencsémre édesanyámnak van egy tündéri kis kertje tele mindenféle jóval: málna (a top5 kedvenceim egyike), bab, borsó és még ezeregy fűszernövény. Úgyhogy a nyár örömére körbe jártam a kis kertünket és a közeli szántóföldeket, csináltam néhány fényképet közben pedig nassoltam, mint maci a málnásban. Ráadásul, mivel nagyon élveztem ezt az alkotói magányt a természettel az összes utamba kerülő virágról is készítettem egy-egy sorozatot, szóval nemsokára abból is mutatok egy kis ízelítőt. Színes napokat kívánok! :)