Bár már az ajtóban hallottam mekkora ricsajt csap az öt csöppség, amint beléptem a szobába síri csend támadt és minden tekintet nekem szegeződött jó pár percig, meglehet volt az fél óra is. Úgyhogy az elején én is némi lámpalázzal és félénkséggel küszködtem, hát még ők. De lassan és biztosan mindannyian feloldódtunk, nekifogtunk a játékoknak és azzal a fekete izével is kezemben is rövid időn belül megbarátkoztak. Mindegyikük elragadó kis gyerek, szívem szerint hosszú sorozatokat lőnék róluk egyesével, de így is tökéletes kis fotózás volt. A néhány óra alatt, amíg ott voltam persze a sírástól kezdve nevetésig, az ebédtől az ébresztőig mindenféle történt, amit rengeteg képen örökítettem meg, alig tudtam kiválogatni a legjobbakat, amin keresztül bemutathatom a kis kópékat. Annak ellenére, hogy rengeteget tudnék mesélni a rövidke délutánunkról, a bonyodalmakról és játékokról,no meg persze az ebédről - ami a legtöbb kacagtató jelenettel párosult - meséljenek inkább a képek a gyerekekről: Miáról, Rebekáról, Árpikáról, Viniről és Viktorkáról - az ikrekről. :)
UI: Legközelebb pancsolásos délutánra megyek, ráadásul egy Vilivel is bővült a csapat. Képzelhetitek mennyire várom. :)))
