Varázskuckó rejtekén vol. III. - Rebeka

Egy mosolygós, mindig vidám kis gombóc. Ő a második legkisebb a bölcsiben, de ennek ellenére neki van a legnagyobb étvágya. Utolsó alkalommal már mindenki elment aludni jóllakottan, Rebus még mindig falta a rizseshusit, az utolsó rizsszemig mindet megette, alig hittem a szememnek. Élvezet nézni, ahogy eszik, ráadásul már egyedül kanállal szépen, ügyesen.

Mivel a múltkori fotózáson rengeteg kép készült és nem sikerült mindegyiket feltöltenem a bejegyzésbe, most  kihasználom a lehetőséget, hogy pótoljam őket. Ráadásul még Anita néni kilétéről is lehull a lepel. :)

Varázskuckó második felvonás - Vilike, a kis buddha

Újra jártam a bölcsiben, ahogy azt már korábban ígértem. Sajnos pancsolásra nem került sor, sőt attól tartok, hogy ez a nyár nem igazán ad rá több lehetőséget, de képek készültek bőven. Ráadásul mivel tényleg sok kép készült és még az előző fotózásról is akadt néhány, amit nem tettem közzé, úgy döntöttem, hogy minden kis manóról külön-külön készítek egy bejegyzést összegyűjtve a legjobb képeiket.

Elsőként a Vilit szeretném bemutatni, a bölcsi legfiatalabb és legújabb lakóját. Egyszerűen kis buddhának neveztük el: nyugodt, csendes - persze, amikor ott voltam valamilyen oknál fogva ő volt, aki elsőként felkelt és hangoskodott ahelyett, hogy hagyta volna a többieket aludni - és szinte mindig török ülésben ül. A szemébe és a hosszú szempilláiba pedig elsőként beleszerettem. :)