Játszótéren jártam

Ő a kis Zsigmond. A szomszéd játszótéren találkoztunk és gyorsan elkaptam egy fotó erejéig. Azt hiszem nem kíván túl sok kommentárt a kép, az arca mindent elárul. :)

Lilla Baba

Kijelentem, hogy átestem a nagy beavatáson, nevezetesen egy alig két hónapos baba fotózásán. Hát az biztos, hogy vegyes érzelmekkel távoztam a fotózás után és rettenetes aggodalommal, hogy vajon mennyire állják meg a képeim a helyüket, legalábbis az a kevés, ami jól sikerült. Ez a kérdőjel bizony még most is bennem van, ráadásul a képek feldolgozása során társult hozzá még néhány. Ugyanis arányaiban kevés nyerte el a tetszésemet és biztosan nem ez lett a legjobb sorozatom (remélem ezt a jövő százszorosan megcáfolja). Ellenben rengeteg tanultam ebből a fotózásból és alig várom a következő kihívást.

Lilla egy nyolc hetes csecsemő és bizony nem a legjobb formájában találkoztunk. Ébredés után épphogy engedett néhány képet, aztán jött az éhség és apró hiszti: ugyanis hiába ilyen picike, már most utálja, ha fényképezik. Az anyukájától örökölte a drága és megnehezítette a dolgomat, alig tudtam elkapni egy-egy mosolyát. A nyűgös baba mellett pedig a fényviszonyokkal is sokat küzdöttem az elején, de szerencsére a végére még a nap is kisütött egyenesen a szobába, szerintem kifejezetten nekünk. :)

Ráadásul a végén szerencsére a fekete szerkentyűnek a kezembe még Lilla is rám-rám nézett így aztán megkönnyebbüléssel zártam a napot.

Sokkal nehezebb feladat volt, mint amire vártam (pedig előre tudtam, hogy nem lesz egyszerű), főleg, mert alig mertem bármit is csinálni a kicsivel, sőt rettegtem, hogy szegényke megfázik, vagy valamilyen módon megsértem a kis lelkének nyugalmát. De megtanultam, hogy nem szabad úgy félni és elkezdtem gyűjteni a kiegészítőket is, amivel még hangulatosabb képeket alkothatok legközelebb. Persze még rengeteg meglepetés és tanulnivaló vár rám, de alig várom a következő kihívást! :)

Kutyafüle, macskabajsza - második felvonás

Ahogy már a korábbi bejegyzésben is említettem legutolsó látogatásomkor a szívem kicsi csücske mellett a kis barátnőjének a társaságát is élvezhettem. Nem tagadom, hogy minden Levivel töltött délután alkalmával legalább olyan nyúzottnak érzem magam, mint 12 óra munka után, hát most a két három éves bogárka bizony hatásosabb volt, mint a legerősebb altató.
Bár a találkozó rögtön egy kiadós veszekedéssel kezdődött (amit minden órában megismételtek a rend kedvéért), egy nagyon kellemes és kacajoktól gazdag délutánban volt részem. Petrezselymet ettünk (bizony ám!), homokoztunk, no meg a régi csúszdán vagánykodtunk. És a sok játék mellett épphogy, de maradt néhány pillanatom arra is, hogy megörökíthessen ezt a szép napot. :)

 

Kutyafüle, macskabajsza

Bár eddig még csak ritkán került a gépem elé kislány modell, legutoljára bizony ebben az örömben volt részem és azt kell mondjam, hogy egy élmény volt. Bájosan pózolt, szemérmesen kacagott, arról nem is beszélve, hogy ezerszer nyugisabban játszogatott, mint eddig bármelyik gyerek akivel találkoztam. A kedvencem pedig a szólásai voltak - a címet is ő adta ennek a bejegyzésnek. :)

Szóval most jön néhány kép a tündéri Fafiról - Levike kis barátnőjéről - de csupán ízelítő gyanánt a kettőjükkel töltött hosszú és tartalmas délután emlékei közül. :)