Lilla Baba

Kijelentem, hogy átestem a nagy beavatáson, nevezetesen egy alig két hónapos baba fotózásán. Hát az biztos, hogy vegyes érzelmekkel távoztam a fotózás után és rettenetes aggodalommal, hogy vajon mennyire állják meg a képeim a helyüket, legalábbis az a kevés, ami jól sikerült. Ez a kérdőjel bizony még most is bennem van, ráadásul a képek feldolgozása során társult hozzá még néhány. Ugyanis arányaiban kevés nyerte el a tetszésemet és biztosan nem ez lett a legjobb sorozatom (remélem ezt a jövő százszorosan megcáfolja). Ellenben rengeteg tanultam ebből a fotózásból és alig várom a következő kihívást.

Lilla egy nyolc hetes csecsemő és bizony nem a legjobb formájában találkoztunk. Ébredés után épphogy engedett néhány képet, aztán jött az éhség és apró hiszti: ugyanis hiába ilyen picike, már most utálja, ha fényképezik. Az anyukájától örökölte a drága és megnehezítette a dolgomat, alig tudtam elkapni egy-egy mosolyát. A nyűgös baba mellett pedig a fényviszonyokkal is sokat küzdöttem az elején, de szerencsére a végére még a nap is kisütött egyenesen a szobába, szerintem kifejezetten nekünk. :)

Ráadásul a végén szerencsére a fekete szerkentyűnek a kezembe még Lilla is rám-rám nézett így aztán megkönnyebbüléssel zártam a napot.

Sokkal nehezebb feladat volt, mint amire vártam (pedig előre tudtam, hogy nem lesz egyszerű), főleg, mert alig mertem bármit is csinálni a kicsivel, sőt rettegtem, hogy szegényke megfázik, vagy valamilyen módon megsértem a kis lelkének nyugalmát. De megtanultam, hogy nem szabad úgy félni és elkezdtem gyűjteni a kiegészítőket is, amivel még hangulatosabb képeket alkothatok legközelebb. Persze még rengeteg meglepetés és tanulnivaló vár rám, de alig várom a következő kihívást! :)